Bővebb ismertető
BEVEZETES
Hat évesen utaztam először külföldre. Az 1967-es erdélyi kirándulás azért maradi emlékezetes, mert egy Trabantunkban talált gyufaköteggel majdnem felgyiijlotlam az egyik honfitársunk gázcgös házát. Kedves édesapám azonnal meg is julahnazotl érte. Lehetséges, hogy a kemény elnáspángolás miatt csak újabb hal év elteltével lellem ki a lábam a határon kívülre, akkor (a volt) Jugoszláviába ruccantam ál kézilabdázni, mel-Ictle Adidas táskái és vinjakot venni.
Újabb hat év múlva a (volt) Szovjetunióba vonatoztam éppen az 1979-es érettségimet követően. A 36 órányira levő Kijevből és a még távolabbi Krím félszigetről sem lérlem haza élmények nélkül. Minilévét „importáltam" az egyetemi albérletembe szánva - szerencsésen. Szerencsétlenségemre azonban az első hazai bekapcsolásakor javíthatatlanul tönkrement.
Ez azért nem szegte vándorlási kedvemet, mert 1981 nyarán életemben először repülőre ülve, lelkes eszperantisla joghallgatóként meg sem álltam Szófiáig. Onnan pedig autóstoppal Várnába és Neszebárba, majd a romániai Conslancába kirándultam.
Az 1982-es NDK-s erdőrilkíló tábori követően 1983. január 31-én a csehszlovák (ma szlovák) Donovalyban szenvedtem síbaleselet. Ám élelem első komoly törése sem tántorított el; 1985-ben miniszlerhelyeltcsi engedéllyel sikerüli kijutnom Nyugatra, Ausztriába - ismét egy Trabantban.
Utána hat évnek kelleti újra ellelnie, hogy - már a rendszervállást követően - eljussak busszal Németországba egy hazai LlONS klub segítségével. Innen töretlen volt a világlálási éhségem. 1992-ben három hetes svájci szakmai (kriminalisla) tanulmányúton vehettem részt, majd Franciaország következett magánszervezésben, autós kirándulásként. 1993-ban három hónapot Angliában (főleg Londonban), Walesben, Skóciában löllhellem egy nyelvi ösztöndíj segílségével. 1994-ben még nosztalgiából felkerestem a szlovák Besztercebánya kórházát, ahol korábbi bennfekvésem alall három héten keresztül ismételgettem - egy kipányvázott, extenzióval húzatott láblörött esetében - a legfontosabb mondatol: „Szesztricska, procem miszú". Vagyis: „Nővérke, kérem az ágylálat".
1995-bcn a Szentföldet, Spanyolországot, Portugáliát, Csehországot szeltem ál, majd bepillanlollam Isztambulba. 1996-tól már nem sorolom fel az országokat, szigeteket, egyetemi-kari-ügyvédi konferenciás-vendéglanári-magánindíttatású helyszíneket. 2010-re minden földrészre (benne Európa összes országába) eljutottam, onnantól pedig főleg a legkedvesebbet, Ázsiái vizsgálgattam. A hábonís vagy egészségügyi okokból