Az Antarktisz szívében [antikvár]

SIR ERNEST SETACBXETON 1874 február 16. — 1922 január 5. .Never for me lowered banner, Never lost endeavour." A Harrow School kis diákjai szomorú szívvel vet« tek búcsút január 30.*án kis pajtásuktól: Rae Shackle* tontól, akit az édesanyja hirtelen hazahívott az iskolás ból. Az édesanya, akit a tengerentúlról érkezett szűk* szavú távirat özvegységre juttatott, szivére ölelte gyermekét, a nemzet hősének árváját. Alig mult négy hónapja, hogy a boldog és büszke fiú azzal búcsúzott utolsó útjára induló apjától, hogy ö is olyan nagy kutató szeretne lenni, mint „daddy". Ez a kép, a családjától — két fiától és nagyocska leányától — örökre elszakadó apa megindító képe le* beg előttem, amikor megrendülve olvasom a Monté« videóból lecsapó táviratot: Shackleton meghalt!* Mennyivel más visszhangot ver ez a jóvátehetets len hír, mint ama másik, négyezer szavas diadalmas beszámoló, amely New Zealandből most tizenhárom * Shackleton szikratávírójának valami baja esett. Hajója, a Quest, január 4.-én délután futott be Grytvikenbe, a Dél-Amerika déli csúcsától keletre fekvő South Georgia szigetén. Itt érte másnap hajnalban a halál. Shackleton tetemét egy norvég bálnavadász-hajó elhozta Montevídeoba. Vele együtt érkezett meg a gyász első híre, 1922. január 30.-án. Azóta visszavitték a hőst halála színhelyére, és ott az „Antarktisz kapujában" helyezték nyugalomra a grytvikeni angol templom kriptájában.