Az óceán pokla [antikvár]

Részlet a könyvből: Ó, Frisco, Frisco, te csodaszép város! egyre ez zúgott fülemben, mikor még lent Hondurasban, a parton feküdtem és láz tombolt minden eremben. Hát a nóta valóra vált, itt vagyok megint San Franciscóban, a Pacifik királynéjában. Semmit sem változott! Nedves sziklák előtt, a merészen odaragasztott „cliffhous"-ok alatt, fekete oroszlánfókák hancúroznak a fehér tajtékban. Az „Aranykapun" át szegletes gőzösök, karcsú vitorlások siklanak át, a Marketstreet is a régi. Csak az emberek mások, sokkal elkeseredettebbek és kíméletlenebbek, mint mikor utoljára itt jártam! Nyomorúságos és mégis reménységgel teli hetek vannak mögöttem. Frisco és Oakland valamennyi szerkesztőségét bejártam a tengeren írott elbeszéléseimmel ... Elbeszéléseimből az óceán csípős, sós levegője árad és a nyughatatlan, örökvándor hullámok hatalmas ritmusa ver bennük. - Micsoda, tintanyaló tengerész? - És ezzel a rücskös kátrány manccsal írta ezt? - Adj Isten Jack, igyekezzék mennél hamarabb elpárologni. Az idő pénz! - mondta az „Examiner" kis szerkesztője, akinél utoljára próbáltam szerencsét...