Salgótarján és környéke [antikvár]

Csaknem hetven év telt el azóta, hogy dr. Dornyay Béla, a salgótarjáni gimnázium tanára, a környék kutatója és kiváló ismerője, a jeles polihisztor 1929-ben magánkiadásban megjelentette "Salgótarján és a Karancs-Medves vidék részletes kalauza" c. könyvét. Ezt harmincöt évvel később (1964-ben) a Panoráma Könyvkiadó gondozásában a Veres Mihály és munkatársai által elkészített "Karancs-Medves útikalauz" követte. E nagyszerű könyvek ma már alig hozzáférhetők, csupán a közkönyvtárakban vagy idősebb turisták magángyűjteményében találhatók. Harminckét év után ismét időszerű tehát a turistakalauz iránt tapasztalható igények kielégítése, s ez alkalmat nyújt az időközben a környezetben bekövetkezett jelentős változások figyelembevételére, feldolgozására is. Három évtized alatt bizony nagyon sokat változott a táj. Előnyére is és hátrányára is! Ma erdősültebb ugyan a vidék, de a települések terjeszkedése miatt mégis egyre szűkül az érintetlen természeti környezet. Műutak vezetnek a korábban csak gyalogosan megközelíthető helyekig, de a jobb elérhetőség egyúttal magával hozta a természetbe a zajt, füstöt, a szemetelést és a teljesen értelmetlen, vandál pusztításokat is. Sok mindenben megváltoztak a turisztikai igények és szokások. A felgyorsuló életvitel miatt erős az automobilizmus kísértése, szerencsére azonban még ma is szép számmal járják a természetet a bakancsos turisták, s számuk a következő években remélhetőleg még gyarapszik is. Elsősorban rájuk gondoltunk útikönyvünk megírásánál, s arra a sok-sok iskolás fiatalra, akikből reményeink szerint a természeti környezetet ismerő, ahhoz vonzódó és azt megóvni is képes turista válhat.