Motoros túrák Magyarországon - Észak-Kelet [antikvár]

SZÉP VAGY, GYÖNYÖRŰ VAGY MAGYARORSZÁG! Örvendetesen nő a motorosok száma: már nem csak különböző futárokat lát az ember az utakon - akik dacolva esővel, széllel, kipufogó gázokkal és a figyelmetlen autósokkal, róják sokszor kátyús útjainkat - hanem felfigyelhetünk igazi, motoros bőrgúnyába öltözött, nehéz gépeket vezetőkre is. Messze már az idő, amikor csak időnként „suhant" el a legendás 125-ös Csepel mellett egy P70-es, s talán sokan már nem is tudják, hogy ez a speciális műanyag doboz a Trabant elődjeként került az utakra. Mindkét járgány iszonyatos kékes felhőt hagyott maga után. Kevesen autóztak és (nem sokan motoroztak, talán ezért is vigyáztak egymásra. A motorozást ugyan keskeny utak, szekerek és jókora felfagyások nehezítették, de mégis, hétvégén kirándulni indult a család - s ha gyerekek is voltak, oldalkocsis motorral. Igazi menő volt, aki már Pannóniára válthatott, vagy NDK-ban) munkát vállalva egy MZ-vel tért haza. Az egyetlen autós-motoros hetilap H boldogan számolt be, hogy Bulgáriába merészkedett egy honfitársunk, talán egy Berva mopeddel? Nemsokára megfogyatkoztak a motorok az utakon, mert megérkezett a várva várt (több mint 5 év előjegyzés után) Moszkvics, Skoda vagy Wart- burg. A kényelmes - de lux kivitel is volt! -, esőtől, széltől és váratlan úthibáktól védő AUTÓ kiszorította a motorkerékpárt. Persze kirándulni is lehetett vele, de mintha kevesebb időt hagyott volna erre a pénzkeresés. Sokaknak sikerült 3 évenként útlevelet kapni, és jól meg kellett tervezni a kiutalt 70 dollárból a 30 nap szabadságot. Nem sok idő és pénz maradt a hazai kalandozásra, vendéglátóink megszokták, hogy hozzájuk külföldről I jönnek, a szegény NDK-sok itt találkoznak a gazdag NSzK-s rokonokkal. Ma már mindez történelem, sok helyen leomlottak az embereket elválasztó falak, a világ kitárult és megmutatta, hogy milyen értelmetlen és gonosz játékot űztek velünk.