10 nap Miskolcon [antikvár]

Lassan elkopó századunk első évtizedeiben volt divatja annak, hogy a Miskolcra, vagy környékére, főleg Tapolcára és Lillafüredre látogató vendégeket könnyed szövegű, sok képpel, fontos tudnivalóval, de főleg minden közlekedési eszköz menetrendjével ellátott útikalauz fogadta. Ezeket akkor haszonnal forgathatták, napjainkban pedig egy-egy darabjuk féltve őrzött nyomtatvány-ritkasága a múzeum gyűjteményének. Ez adta az ötletet, hogy több, mint fél évszázaddal az utolsó ilyen kalauzoló füzet megjelenése után hasonló megírására vállalkozzunk. Nem útikönyvet írunk tehát, amire ugyancsak szükség lenne, hiszen utoljára pontosan egy évtizede jelent meg kalauzoló útikönyv városunkról. Úgy gondoltuk, ha valaki arra vállalkozik, hogy környékünkön vagy környezetünkben eltölt 10 napot, elkalauzoljuk úgy, hogy nem csinálunk kötött napi programokat vagy útirányt, s arra sem lesz szüksége, hogy építészeti stílusok, nevek vagy éppen évszámok sokaságát megjegyezze. Minden bizonnyal szüksége lesz viszont valutaváltó helyekre, postára vagy éppen piacra, s kívánjuk, hogy kerülje el, de elképzelhető, hogy patikára is. Ha meg esik az eső, akkor egy jó mozira, esetleg utána egy csendes, kávés leüldögélő helyre. Ezek kapcsán mondjuk el, hogy a miskolci piac milyen hangos, színes és legendás volt, s hogy másfél évszázad alatt nemcsak a viselet változott, hanem a vásárlók is, nem beszélve a zsebesekről, akik könnyen megfosztják a csak bámészkodót a vásárlásra szánt forintjaitól. Vagy ha moziba megy, s leül a Kossuth vetítőtermébe, nem árt ha tudja, hogy mi volt a Korona, s épp ahol ül, az egykor jobb napokat megélt szálloda, s annak városszerte kedvelt rendezvény- és bálterme. Ha pedig a kávét választja, elmeséljük, Reviczky Ádám (1786-1862., Boros vármegye főispánja) beiktatásakor a 19. század elején hogy került Miskolcra az első cukrász, s hogyan vált fogalommá a Rácz kávéház, vagy éppen a Rorárius. Reméljük, jól érzi magát városunkban, s kívánjuk, forgassa olyan haszonnal és szeretettel e kis színes kalauzt, amilyen szándékkal készítették s ajánlják figyelmükbe a szerzők.