Bővebb ismertető
Védőborító hiányzik, a fedlap foltos. A könyv kötése kissé megtört.
Nehéz meghatározni, mifajta könyvet tart a kezében az olvasó. Útikönyv is, de azért mégsem az, élménybeszámoló is, de annál többre törekszik, történelmi pillanatfelvételnek is lehetne nevezni egy ország három esztendejéről, de azért ez sem lenne pontos meghatározás. Szerepelnek benne krokodilusok és törzsfőnökök, szó esik sztrájkokról és politikai tüntetésekről, őserdei harcokról és a kakaópiacról. Talán csak azt kellene mondani: egy magyar újságíró három évig élt Afrikában, bejárt 18 országot, s közben mindig visszatért Ghanába, ahol letelepedett. Ezt az országot ismerte meg a legjobban, ide kötik élete egyik gazdag szakaszának legszebb élményei, s ide köti a szíve is. Ebben a könyvben elmondja, amit látott, aminek részese volt, amit átélt, legalábbis annyit abból, amennyi ebbe a Ghanáról szóló könyvbe belefér. Miért éppen Ghanáról szól ez a könyv? Mert a szerző történetesen éppen ott járt? Ez azonban nem volt véletlen. Hiszen Ghana Afrika egyik igen fontos állama, fekete Afrikának a hatvanas években felszabadult népei között az első, amely a függetlenség útjára lépett. Ezért sikerei jó példák, kudarcai figyelmeztetők egész Afrika számára. s ezen a földrészen, ahol az embereket annyira összeköti a közös múltjuk, életmódjuk hasonlósága, s annyira elválasztja a törzsi szétaprózottság, a nyelvi sokféleség, a közlekedés elmaradottsága, az emberek különösen figyelik egymást. Ghana bizonyos értelemben úttörő szerepet tölt be fekete Afrikában, s ezért különösen fontos, ami ott történik. Magyarország abban a szerencsés helyzetben van, hogy soha nem volt gyarmata. Ennek azonban olyan következménye is van, hogy minálunk az emberek csak nagyon halvány s csupán az utolsó években kirajzolódott képük van a fekete kontinensről. Akadnak nálunk olyan emberek, akik Afrikával kapcsolatban csupán pálmafákra, dobokra és vadállatokra gondolnak. Mások pedig Európához hasonlónak képzelik, csak kicsit színesebbnek s kicsit forróbbnak annál. Ez a könyv segít abban, hogy Afrikát olyannak ismerjük meg, amilyen a valóságban.