Zürich [antikvár]

Kötéstábla / borítója kopott
Furcsa és szokatlan érzés fog el, amikor ezt a néhány sort írom. Bevezetőt írok egy könyvhöz, amit nem olvastam, és amit - legalábbis eredeti formájában - soha nem is fogok olvasni, hiszen nem ismerem a magyar nyelvet. Mégis sejtem, hogy milyen ez a könyv, hiszen a Vinkó Józseffel való beszélgetések sok mindent megvilágítottak. Tökéletesen megbízom benne, tudom, hogy őszinte és nyílt képet fest Zürichről, azt írja a városunkról, amit látott és amit megérzett belőle. Elképzelhető persze, hogy véleménye néhány pontban eltér az enyémtől, dehát nem természetes ez? Engem már az a tény örömmel és megelégedéssel tölt el, hogy egyáltalán akad valaki Magyarországról, aki a mi Zürich városunk iránt olyan erős vonzódást érez, hogy rászánja magát, hogy egy egész könyvet írjon róla. Azt mondom: "a mi városunk iránt", mert szeretem Zürichet. Itt születtem, itt voltam gyerek, itt töltöttem el majdnem az egész életemet és minden bizonnyal itt is fognak eltemetni, ha elérkezik az ideje. Az én Zürich-képem érzelmeken alapszik és szubjektív. Ebben a tekintetben különbözöm sok honfitársamtól. Számukra Zürich, ha nem is Svájc fővárosa, de mindenképpen a legnagyobb metropolisza, gazdasági- és bankközpont, amit mindenekelőtt gyanakodva szemlélnek: attól félnek, hogy Zürich leszavazza őket. Mert való igaz: Svájc minden hatodik lakója Zürichben vagy Zürich környékén él. Itt egy lüktető életritmus jellemzi a hétköznapokat, ami gyökeresen eltér az ország többi városában zajló komótos életformáktól.