Zuglói capriccio [antikvár]

Egészen mostanáig semmit nem jelentett nekem Zugló. Jó,tudtam, Budapest egyik kerülete, történetesen a XIV. Többször átutaztam már rajta, semmi különös. Aztánegyszer a kezembe nyomott valaki egy kéziratot, hogy ezt olvassam el. Azóta személyes ismerőseim vannak Zuglóban - olyanok, akik már akkor rég elporladtak, amikor még meg sem születtem. De most már ismerem Storch Lalit, az égetnivaló osztálytársat, akit - ha rossz jegyet vitt haza - az udvaron verte meg az apja vizes gumislauggal. Ismerem a házat, ahol lakott Szalai Jóska, akit tangóharmonikázni taníttattak, s minden iskolai ünnepélyen eljátszotta a Trubadurból a cigánykórust. Most már én is látom, ahogy a járdán egy öregúr két szatyorban nyolc üveg szódavizet cipel haza. Hallom a valahai Zugló hangjait: `Szódavizes, szóóódás!` Ezt kiáltotta valaha a szódás a triciklijéről, s ha időben kirohantam volna az üres szódásüveggel,én is kaphattam tőle egy telit egy forint húsz fillérért. Látom a vándorzenészt is. Az idősebb, szomorú arcú férfit, kopott, öreg öltönyben, aki megállt az udvar közepén, elővette tokjából a hegedűt és játszani kezdett valami édesbús melódiát. Már nekem is visszainteget elhaladtában. Megismerem Ványolos bácsit is, a kicsi, gömbölyded cipészt, aki folyton aggódott a lányáért. Joggal, mert a Ványolos Irén már tizennégy évesen is igencsak nőies volt, majd kiesett a fiúk szeme, amikor büszkén, feltartott fejjel, szája sarkán azzal a mosollyal végigbillegett az utcán, miközben másfélfejjel alacsonyabb apja csak szaporázta mellette. Ismerem őket - bár az a billegés még nem megy. Márnekem is itt a fiókban a Margótól kapott blokk. A kávé `durit` üvegpohárban érkezett nekem is, sárga, eloxált alumínium tálkán, mellette apró mokkacukor és sárga alumínium kanál. Nekem nem - de a szerzőnek, Mach Andrásnak a zuglói karácsony a gyerek- éskamaszkor karácsonyait jelenti. Ajándékvárást, ajándékok rejtegetését, anyja rendszeresen elhangzóelőzetesét, hogy `idén megint szegény Jézuskánk lesz, mert szűkös a pénztárca`. Aztán mégis lehetett örülni egy-egy sálnak, könyvnek, játéknak. Mi pedig annak a könyvnek örülhetünk, amely közelebb hozott egy olyan világot, amelyet akár ismerhettünk is volna.