Temesvár ostroma '89 [antikvár]

Amikor ​dési üldöztetésem és papságból való erőszakos eltávolításom válságos időszaka (1983-1986) után, politikai meggondolásból újra álláshoz juttattak Temesváron (1986), magamban megfogadtam, hogy innen valaha is csak erőnek erejével távozom, s többé nem engedek a főpapi-állami önkénynek. Jól sejtettem, két év múlva (1988) Teremsváron is kezdetét vette az az összehangolt (hivatalos) egyházi-politikai hajsza, mely végül is a megrázó romániai változások eseményeibe torkollott (1989). Előérzetem és feltett szándékom beteljesedett: valóságos ostrom zajlott kilenc hónapon keresztül – áprilistól decemberig – gyülekezetünk, személyem és családom ellen, míg végre a rendszer bukása meghozta a teljes felmentést nemcsak egyházunk, hanem az egész ország népe számára. Temesvár „erős várnak” bizonyult. Isten az „erőtlenek erejét” használta fel a szabadításra. Harcom – a látszat ellenére – nem volt magányos. Temesváron együtt harcolt lelkipásztor és gyülekezet. És „viaskodott az Úr érettünk”. Hónapokon keresztül minden istentisztelet rendhagyó békés tüntetés volt a jogtipró egyházi és állami hatalmasságok ellen. Ebbe a mozgalommá szélesedő békés harcba kapcsolódott be fokozatosan a sok vallású és nemzetiségű város közvéleménye, és sietett támogatására a magyarországi és nemzetközi nyilvánosság. Az „ostrom” egyetemes és ökumenikus erőtérbe került. A Temesvári Gyülekezet és a Református Egyház partikuláris ügye meghaladta önmagát, hovatovább a lelkiismereti és vallásszíbadságért, az emberi és kisebbségi jogokért és a zsarnokság ellen folytatott harcot testesítette meg. Temesvár „ostromának” még a küzdelmek idején kialakult az „irodalma”. Tudatosan vállalt harcunknak a lelkiismeretébresztő, helyzethez illő Ige és a nyilvánosságteremtő, hiteles Szó volt a legfőbb fegyvere – miként Krisztus szava is „kétélű éles kard” a Szentírás szerint. Az olvasó a „hallgatás falát” megbontó, kimondott igazság „szöveggyűjteményét” tartja a kezében. Igéket, melyek hitbéli összefüggésében zajlott az egyenlőtlen küzdelem. Egy, a tájékoztatás céljából íródott Eseménynaptárt, mely napról-napra végigvezet a történéseken. Szószéki tájékoztatókat, melyek elsősorban a Gyülekeézet közvéleményének alakítását és erkölcsi tartását voltak hivatottak szolgálni. Különféle leveleket, felterjesztéseket, jelentéseket és állásfoglalásokat, mint a tulajdonképpeni összecsapások dokumentumait. Külföldnek szánt helyzetismertetéseket és segélykérő üzeneteket. Nem utolsó sorban pedig olyan irodalmi igényű, prózai írásokat és megnyilatkozásokat, melyek jellegük – műfajuk – szerint elvontabb, elvi szinten ragadják meg a helyzetből fakadó kérdéseket. Végül – jelzésszerűen – bekerültek a kötetbe mások írásai is, melyek szorosan kapcsolódnak az eseményekhez, és azokat szélesebb megvilágításba helyezik. A kötetet záró képek nemcsak az „ostromállapotot” idézik, hanem már átvezetnek a szabadulás utáni időkbe. A kötet címe konkrét utalás Temesvár 1552-es törökök általi ostromára. A kulcsfontosságúvá vár eleste végzetes kihatással volt az egész országra. – Jól-rosszul megvívott csatákban dől el egész nemzetek sorsa. „Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a Gyülekezetnek.”.