Bővebb ismertető
Merle nagy sikerű történelmi regényfolyamának ez a soron következő, ötödik, utolsó előtti kötete. Önmagában is érthető, kerek regény, főhőse köti össze a többivel, Pierre de Siorac, a reneszánsz típusú katona-polgár-értelmiségi-arisztokrata figura, aki mindenütt ott van, ahol Franciaországban ez idő tájt történelmet csinálnak, úgyhogy részletesen értesülünk Guise herceg meggyilkolásáról, III. Henrik és Navarrai Henrik kibéküléséről, Párizs ostromáról és az iszonyú párizsi éhínségről, s végül annak az egységes országnak a megszületéséről, amelyet a mai világ Franciaországnak ismer. A regény amúgy is magával ragadó nagy sodrú iramát középkoriasan hátborzongató epizódok is élénkítik, valamint a szigorú erkölcsű hugenotta úr megszámlálhatatlan szerelmi kalandja. A XVI. századi Franciaországot, a hugenották viharos, vérzivataros századát felelevenítő, nagyszabású, tizenhárom kötetes regényfolyam ötödik kötetében Robert Merle részletesen és történelmileg hitelesen, színesen és lebilincselően tudósít III. Henrik tizenöt éves uralkodásának második feléről, a Katolikus Liga két vezetőjének, Henri és Louise de Guise hercegeknek a meggyilkolásáról, a király és a trónörökösül jelölt Navarrai Henrik kibéküléséről, Párizs ostromáról, az iszonyú párizsi éhínségről s végül annak az egységes országnak a megszületéséről, amelyet a mai világ Franciaországként ismer. És ezeknek a világfordító eseményeknek szemtanúja és részese a minden kalandra kapható, minden veszedelmes küldetésre vállalkozó Pierre de Siorac, III. Henrik orvosa és titkos „ágense”. A történelmi és irodalmi fordulatokban bővelkedő, remekbe szabott, amúgy is sodró lendületű regényt középkoriasan hátborzongató epizódok, valamint szenvedélyes természetű és nem éppen szigorú erkölcsű hősünk újabb szerelmi kalandjai élénkítik-gazdagítják.
Robert Merle (Tébessa, 1908. augusztus 29. – Grosrouvre, Franciaország, 2004. március 27.) francia író.
Robert Merle az akkor még francia gyarmat Algériában született. A párizsi Sorbonne-on szerzett képesítést angol irodalomból. Rövid ideig harcolt a második világháborúban és három évet töltött német hadifogságban. Szabadulása után egyetemen tanított és megírta első regényét, a háborús élményeit feldolgozó Két nap az élet-et, amely megkapta a legrangosabb francia irodalmi elismerést, a Goncourt-díjat. Az 1950-es és 60-as években ismert, baloldali elkötelezettségű íróvá vált, könyvet írt Fidel Castróról és az algériai forradalom vezéréről, Ahmed Ben Belláról. Világszerte elismertséget szerezett politikai-fantasztikus regényeivel, amelyekben kora politikai és társadalmi problémáit mutatta be sci-fi díszletekben; ezek közé tartozik az Állati elmék, a Malevil vagy a Védett férfiak. Tizenhárom kötetes történelmi regénysorozata, a Francia história, Magyarországon is a az egyik legtöbbet olvasott francia íróvá tette.