Régészeti tanulmányok a Bodrogköz 10-11. századi településtörténetéhez [antikvár]

Gerinc és a tábla alsó sarka kissé kopottas.
„A Kárpát-medence északkeleti része egyfajta senkiföldje lehetett ekkoriban. Erre a területre érkezhettek meg aztán a magyarok, majd fogták egybe az egész medencét, fokozatosan hajtva uralmuk alá.” – A honfoglalás kor régészeti kutatása már a 19. század végén felismerte, hogy Bodrogközben – és ezzel együtt a Tisza felső folyásának vidékén – előkerülő sírok magas száma, valamint az itt megtalált leletek jellege és minősége a Kárpát-medence más területeivel összehasonlítva kiemelkedőnek számít. A 20. század folyamán számos megoldási kísérlet született ennek magyarázatára. A Felső-Tisza-vidék összefoglaló elemzését végül az 1980-as évek második felében teljesen feltárt karosi temetők feldolgozása során Révész László publikálta.Kutatási eredményei alapján a 10. század első felében itt feltételezhető a magyar nagyfejedelem központja.Révész László kutatásai arra is rámutattak, hogy ezek a temetők egymás közelében elhelyezkedve úgynevezett temetőcsoportokat alkotnak. A közelmúltban előtérbe kerülő genetikai vizsgálatok pedig további érdekes adatokat szolgáltattak a közösségek szervezésének, sőt, temetőik lehetséges használati idejének vonatkozásában is.