Bővebb ismertető
A felszabadulás után a régészeti kutatásnak két típusa alakult ki. A Magyar Tudományos Akadémia a fontosabb régészeti-történeti kérdések vizsgálatára számos helyen komoly felkészültséggel és nem egyszer nagy anyagi áldozatokkal úgynevezett tervásást végzett. Ilyen volt Fejér megye területén az 1949. évi dunapentelei és az 1949/50. évi adonyi ásatás, amelyek a római határvédelem két fontos katonai táborát, Intercisát és Vetus Salinát tárták fel. Az erős ütemben folyó építkezések azonban szükségessé tették egy másfajta feltárómunkát is. Ahol a kubikusok ásója, a nagy földmozgásokat végző gépek emberi maradványokat, épületrészeket hoztak felszínre, megindult a régészeti leletmentés: a pusztulásra ítélt temetők, épületek előzetes feltárása, tudományos megfigyelése és régészeti kincsinek megmentése. Ezek az alkalmi leletmentések nem egy esetben olyan méretűre nőttek, hogy költségek, időtartam és jelentőség tekintetben elértek, vagy felül is múlták az akadémiai tervásatásokat.