Pártok és pártrendszerek [antikvár]

A politikai pártok a 19. század végétől váltak a nyugati társadalmak egyik legfontosabb intézményévé. Míg a 18-19. századi parlamentáris rendszerek kulcsszereplői a parlamenti képviselők, s a képviselet legfontosabb intézménye maga a parlament, a politikai demokrácia kialakulásával a politikai rendszer szerkezete megváltozott. A modern, 20. századi politikai demokrácia létrejöttével ugyanis a politikai porondra új, állandó szereplők léptek: a választójoggal felruházott tömegek. A politikai pártok váltak azokká az intézményekké, amelyek a választók tömegei és a közhatalmi döntéseket hozó politikusok szűk csoportja közötti kapcsolatot megteremtették. A pártok mobilizálták a szavazati joggal felruházott néptömeget: a parlamentarizmusból a pártok által lett (tömeg)demokrácia. A képviseleti demokrácia törvényhozó intézményét, a parlamentet is a pártok strukturálják, s a pártvezérek kezébe került a végrehajtó hatalom, a kormány irányítása is. A képviseleti demokráciák legfontosabb intézményévé tehát a politikai pártok váltak. A politikatudomány különböző teoretikus keretekben próbálta meg feldolgozni a politikai rendszerek működését. A politológiában az általános intellektuális divatokkal együtt változtak az uralkodó elméleti keretek, és ez így volt a politikai rendszerekkel foglalkozó irodalomban is. A század első felét az institucionalista megközelítés uralta. Ez azonban mást jelentett az 1930-as évekig és mást az 1940-1950-es években. A század első harmadában a 19. századból örökölt klasszikus konstitucionalista szemléletmód élt tovább. A politika és a politikai rendszerek vizsgálatának a középpontjában az alkotmány állt. A politikai rendszerek tipizálása is az alkotmányok összehasonlítására épült. Töretlen volt még az a 19. századból örökölt hit, amely szerint a helyes politikai és társadalmi berendezkedés, a „közjó" biztosításának záloga a megfelelő alkotmány megteremtése. A demokratikus alkotmánnyal rendelkező weimari köztársaság bukása vetett véget az alkotmány addigi fetisizálásának és az „intézményi reformokba" (institutional engineering) vetett naiv bizalomnak.