Hazafiság és nemzetköziség [antikvár]

Gyakran hangoztatott "vád" a kommunisták és általában a munkások ellen, hogy nem hazafiak, sőt: hogy nemzetellenesek, hazaárulók. Ezt a "vádat" a munkásosztály ellenségei főképp azzal próbálták indokolni, hogy a munkásmozgalom, a kommunista párt, a munkásosztály harcának nemzetköziségét hirdeti. És ugyanakkor, amikor a kommunistákra a "hazafiatlanság" bélyegét ütötték, magukat kiáltották ki az "igazi hazafiaknak". Nézzük meg hát, kik voltak valójában a hazafiak és kik a hazaárulók? A hazafiatlanság vádját a kommunisták ellen - mint a többi hasonlót is - a történelmi események alaposan megcáfolták. Ha mást nem is tekintünk, mint a második világháborút, rögtön nyilvánvalóvá válik, hogy a fasizmus elleni küzdelemben a nemzetek függetlenségéért és szabadságáért mindenütt, szerte az egész világon, a kommunisták álltak az élen: a legtöbb áldozatot ők hozták, a nemzet sorsát legjobban ők viselték szívükön. De ez a képnek csak egyik oldala. A földbirtokosok, tőkések, mindenütt, túlnyomó többségükben "összeegyeztették érdeküket" a német fasisztákkal, beengedték őket országukba, sőt szolgálatukba is szegődtek.