Taposiris Magna - Isis kikötője [antikvár]

Előzéklapon ajándékozási bejegyzés.
"A 20. századi kutatóknak sikerült közelebb kerülni Taposiris titkaihoz, de csak egyes részletekhez. Kutatónknak fel kellett dolgoznia az Isis-Osiris óegyiptomi mitológia Plotemaios-kori változatának, kultuszának, művészi ábrázolásainak fellelhető leírásait, s az ábrázolásokkal kapcsolatban valóságos ókori nyomozati anyagot hozott össze. Egy példa: "A Nílus Mozaikja" az ókori Praneste szentélykörzetében egy namphaetum, később Isis-szentély padlója volt. Készítője Démétriosz, alexandrai művész, aki uralkodójával Rómába emigrált Kr. e. 163-ban. Hányatott sorsú mozaikját - többször felszedték, átrendezték, az utóbbi időkig az ókori Egyiptom tájképi feldolgozásának tartották. Vörös szellemesen bebizonyítja, hogy a kép nem délre tekintve a Nílus völgyét ábrázolja, hanem nyugatra tekintve a Földközi-tenger és a Mareótisz-tó közötti világot, vagyis az ő kutatásainak helyszínét. Felidézve a Ptolemaios-kori Khoiak-fesztivál eseményeit, azonosítja a környezet építményei közül az Osiris vonatkozású kőtornyot és az isis-temenoszt." (Prof. Dr. Istvánfi Gyula tanszékvezető egyetemi tanár BME Építészettörténeti és Műemléki Tanszék/ "Ezt a mozaikot mindezidáig számos kutató igyekezett magyarázni, de az interpretációs kisérletek egymástól jelentősen eltérő eredményekre jutottak. Vörös Győző először meggyőző érvekkel igyekszik cáfolni a korábbi kutatók nézeteit, majd pedig hasonló körültekintéssel próbálja meg bizonyítani saját véleményét: a mozaik tulajdonképp Alexandria környékét ábrázolja. A bizonyítás legérdekesebb része az, amikor Taposiris Magna topográfiájának ismeretében szembesíti a mozaikon látható épületeket, azok elhelyezkedését a területen található romokkal és kimutatja, mégpedig minden kétséget kizáróan, hogy a mozaikon Taposiris Magna képe látható. Ezzel nemcsak egy eddig sokat vitatott kép értelmezését sikerült megoldania, hanem egyszersmind egy váratlan segítséget kapott további ásatásai folytatásához is: nem saját fantáziája és az építészet állnak rendelkezésére az egykori állapotok rekonstruálásához, hanem egy, az eredeti állapotot mutató kép is. Ugyanakkor azt is el lehet mondani, hogy e mozaik esetében nagy vonalakban sikerült az alexandriai Démétriosz képének teljes történetét keletkezésétől kezdve napjainkig nyomon követni és nagy vonalakban rekonstruálni. Ezzel a könyv nemcsak az építészettörténetnek, hanem a művészettörténetnek is nagy szolgálatot tett."