Szólni, tenni kell! [antikvár]

"Kedves Ballagó Fiúk és Lányok! Az élet megismételhetetlen, vegyétek hát komolyan, csodáljátok szépségét, szeretetét engedjétek szívetekbe, kihívásait fogadjátok el és győzzétek le, hogy értékeire vigyázva jutalmát kiérdemeljétek. Legyetek úton a sikerek, az eredmények, az önmegvalósítás felé, mindig készen a találkozásra, nem feledve, hogy nem az számít, mit és hogyan teremtettem, mit és hol rontottam el, mit hol és hányszor kezdtem újra, hanem az, és csakis az, hogy útitáskámban van-e elegendő szeretet, megértés, tisztesség és munka arra, hogy a végső találkozáskor emelt fővel mondhassam el: Ó Uram, csak ennyit hoztam, de a Veled való találkozásra felkészülten jöttem, ne ítélj hát meg nagyon szigorúan! Az itt eltöltött évek összeforrasztó ereje, a mai ballagásnál összefonódó kezetek élménye adjon ehhez erőt és kitartást. Legyetek kidönthetetlen fák, vihart álló erdők, szívetekben rendíthetetlen, örökifjú túri diákok!"