Elherdált ország [antikvár]

Felső lapélén pár folttal. Néhány oldalán ceruzás jelöléssel, bejegyzéssel.
"A könyv a párizsi békéről, Trianonról szól. Arról, hogy a történelem tényei vesztésre állnak a legendákkal, a mítoszokkal szemben. Tény, hogy a Kárpát-medence már az időszámítást követő első században lakott terület volt, négyszáz éven át rómaiaik éltek e tájon, Pannóniában és Dáciában. A kivonuló római légiókkal nem távozott mindenki. A népvándorlás is hagyott itt kisebb-nagyobb népcsoportokat. Az 5. századtól szlávok és románok éltek az országban. A honfoglaló magyarok emberek, népek által lakott területre jöttek. Későbbi századokban magyar királyok szászokat telepítettek az országba. A török és a Habsburg megszállás is hagyott itt különböző népeket. Tény, hogy nagyjából a 18. század végén, a 19. század elején a nemzeti érzés, a nacionalizmus megjelenésével a Magyarországon élő románok, szerbek, szlovákok tíz- és százezrei emelték fel a fejüket. Évek múltán saját nyelvüket használva szerettek volna élni. Az Osztrák-Magyar Monarchia osztrák fele felismerte e törekvéseket, választójogot adott a népnek. A Monarchia magyar fele nem rendelkezett sem a felismerés, sem a megértés képességével. Tárgyalni sem voltak hajlandók a Magyar Királyság területén többségben élő nemzetiségekkel. A nemzetiségek növekvő öntudata a hatalom merev elutasításával találta szembe magát. Tények, események sora bizonyítja, hogy nemzetiségeink a békekonferencia első ülése, 1919. január 18-a előtt kiváltak a Magyar Királyságból. Mire a konferencia összeült, a régi értelemben vett Nagy-Magyarország már nem létezett. Hagyjuk békén a párizsi békeszerződést és Trianont, kevés közük volt a Magyar Királyság felbomlásához. Itt az ideje,hogy megértsük, mindenki megértse és megjegyezze: A Magyar Királyságot, Nagy-Magyarországot nem a párizsi béke, nem Trianon, fél évszázad magyar kormányai elvakult nemzetiségi politikája számolta fel. Mindezt megérteni mindössze jóakarat és gondolkodó fejek kérdése. Bajaink gyökere abban keresendő, hogy nálunk éppen gondolkodó fejekben és jóakaratban volt-van a legnagyobb hiány. Remélem, hogy lesznek új olvasóim. Akik eddig egyetlen írásomat sem olvasták, ám érdeklődnek, mit lehet tudni ma a párizsi békéről. E kötet sok új ismeretet nyújt számukra. Bízom a kíváncsiság erejében. "