Az orosz forradalmak és Magyarország [antikvár]

Előszó Hatvanöt millió katona, melyből több mint tíz millió nem látta meg többé otthonát, rokkantak, sebesültek további tízmilliói, hadiárvák, hadiözvegyek óriási tömegei; ennyit áldozott az emberiség az első világháború oltárán. S ezek csak a statisztika száraz adatai, melyek a számok mögött meghúzódó elkeseredést, fájdalmat, nyomort, a felhalmozódott gyűlöletet, egyszóval az első világháború számokkal egyáltalán nem, vagy csak nehezen mérhető hatását képtelenek visszatükrözni. Milliónyi magyar és tízmilliónyi más nemzetbéli áldozat; ezt produkálta az imperialista érdekekért kirobbant háború szörnyű húsdarálója. Ez a háború azonban nemcsak a népek közötti ellentéteket mélyítette tovább, de a frontokon harcoló katonák, a szembenálló országok dolgozói közelebb is kerültek egymáshoz az őket egyaránt sújtó szenvedések azonosságának felismerésével, a béke közös óhajtásával. Az emberek békevágya természetszerűleg a háború által legtöbbet szenvedett két országban, a cári Oroszországban és az Osztrák—Magyar Monarchiában nyilvánult meg a legelemibb erővel. Ez a két ország, mely a szemben álló államcsoportokon, az antanton és központi hatalmakon belül gazdaságilag a legelmaradottabb volt, hozta a legnagyobb áldozatot a háború elkeseredett árokharcaiban, ezekben érezte a hátország a leghamarabb és a legkínzóbban a világégéssel járó végtelen nyomort. Itt lett a hadiszállítók, a háború vámszedői, és a terheket viselők közötti ellentét a legélesebb, itt csaptak a legmagasabbra az osztályharc indulatai. A Lenin által az „imperializmus leggyengébb láncszemének" nevezett Oroszor- 5