Az Árpád-ház tündöklése és hanyatlása [antikvár]

Európa már a XII-XIII. században bizonyos értelemben egységnek számított. A Bibliára visszamenő középkori elméletek alapján Noé három fia közül Jáfet nyerte el Európát, Sém Ázsiát és Kám Afrikát. Vita legfeljebb azon folyt, hogy hol húzhatók meg Európa keleti és északkeleti határai. Többnyire az Etil (a Volga vagy a Don) folyónál vonták meg a határt. A földrajzi egység mögött azonban sem gazdasági, sem politikai egység nem állt. Európa e tájt három (valójában négy) nagy régióra oszlott. Az első európai tájegységet azon részek képezték, ahol a középkori fejlődés római alapokon indult el. A hajdani Római Birodalom Nyugat- és Délkelet-Európára terjedt ki. Azon középkori országok, amelyek az Imperim Romanum, az ókori világbirodalom területi örököseinek mondhatták magukat, elve előnnyel indultak. Népeik a rómaiak és a helyi őslakosok keveredéséből alakultak ki, a római korban elért civilizációs szint nem ment teljesen veszendőbe, sok esetben a római kor épületei is megmaradtak. De valójában a XII. századra már ez a hajdan egységes terület is két régióra bomlott. A hajdani Nyugatrómai Birodalom területei és - bizonyos értelemben - politikai örökösei a Nyugat-Európában létesült államok lettek, míg az egykori Keletrómai Birodalom letéteményesének a Bizánci Birodalom tekintette magát. Az idők folyamán azonban a hajdani egységes Római Birodalom nyugati és keleti fele között olyan mély szakadékok képződtek mind gazdasági, mint politikai vonatkozásban, hogy a közös eredet ellenére is külön fejlődési egységként kezelhetők.