Bővebb ismertető
A német fasizmus hatalomra jutása, majd a nyomában Európa-szerte a fasiszta erők és tendenciák megerősödése fokozatosan felnyitotta a világ haladó erőinek szemét és segítette a világnézeti felfogásban, célkitűzésben, harci módszerekben rendkívül heterogén pártok és csoportok, társadalmi osztályok és rétegek közeledését, egymásra találását az antifasiszta harcban, A Kommunista Internacionálé 1935-ben megtartott VII. kongresszusa ennek a sokszínű, de a fasizmus ellen harcolni akaró tábornak adott határozott antifasiszta programot , szervezeti keretet és indította útjára a győzelmes népfrontmozgalmat. Magyarországon nemcsak a külső, hanem a belső körülmények - Gömbös Gyula kormányának a totális fasiszta rendszer megteremtésére irányuló kísérlete is - sürgette a demokratikus erők összefogását, az antifasiszta népfront megvalósítását.Hazánkban azonban mind az objektív, mind a szubjektív körülmények lényegesen kedvezőtlenebbek voltak, mint azokban az országokban, ahol a népfront a második világháború előestéjén megvalósulhatott és sikereket érhetett el. Magyarországon a demokratikus erők jelentős része megvalósíthatatlannak tartotta, elutasította a népfrontot. Nyugati specialitásnak, polgári demokrácia keretei között antifasiszta pártok koalíciójának tekintették azt. Erre a magyarországi helyzetet nem tartották érettnek. Ebben a helyzetben a kommunisták és a velük egyetértő demokratikus csoportok erőfeszítéséből csupán népfront-kísérletre került sor, amely 1937 tavaszán a Márciusi Frontban öltött testet.