A magyarok eredete, őshazája és vándorlása [antikvár]

Aligha van olyan nemzet, melynek eredetére és őstörténetére vonatkozólag annyi és olyan természetű kútforrás maradt volna fenn mint a magyarokra vonatkozólag, s mégis talán egy nemzetnek őstörténetét sem borítja olyan süríí homály mind e mai napig mint épen a magyarokét. Mert ha lelkiismeretesen áttanulmányozzuk egymásután a mai nap rendelkezésünkre álló összes régi kútfőket, melyek nemzetünk legrégibb múltjára vonatkoznak (értem csak az elsőrendű leghitelesebb forrásokat): magából, a történelemből önként kifejlik a történeti igazság, hogy miféle nemzetiségűek voltak azok a magyarok, a kik ezer esztendővel ezelőtt Árpád vezetése mellett elfoglalták a mai Magyarországot; hogy melyik nagy népcsaládból szakadtak ki; hogy hol volt. Őshazájok, melyből kiindultak vándorlásaikra; hogy hol voltak ideiglenes állomásaik az őshaza és a mai haza között; hogy meddig tartózkodtak egyik vagy másik helyen; hogy milyen viszonyban voltak a hunokkal és avarokkal; — s mind a mellett nem hogy már régóta köztudomásúak volnának ezek a dolgok, hanem még legújabb történetírásunk is a legnagyobb bizonytalanságban van felőlük. Pedig az írásban fenmaradt történeti emlékek ékesszólóan bizonyítják, hogy az egykorú és közeikorú történetírás voltaképpen mindig tisztában volt azokkal a dolgokkal, melyekből az újabbkori kutatók kérdéseket csináltak. Ha ez így van, — már pedig valóban így van — akkor nem a történelemnek hiányos vagy megbízhatatlan volta az oka annak, hogy mind e mai napig bizonytalanságban vagyunk nemzetünk eredete és őstörténete felől, hanem a mai kutatók eljárása idézte elő a zavart. Mindenekelőtt tehát azt kell megvizsgálnunk, hogy mik voltak azok az okok, melyek akadályozták tisztán-látásunkat s