Lisszabon [antikvár]

A portugál főváros fél évezrede kapta - két vetélytársától, Velencétől és Génuától - "a Tejo királynője" nevet. A monda szerint már Odüsszeusz is kikötött a vonzó partokon, amelyekről később - a világhír és gazdaság vagy a pusztulás egyenlő esélyeivel - szálltak tengerre a hajósok. A mai Lisszabon a világ egyik legszebben fekvő és legkellemesebb éghajlatú városa, forgalmas tengeri és légi kikötő. Modern metropolissá vált, de megőrizte műemlékeit. Az 1755. évi katasztrofális földrengés a megelőző századok alkotásaiból sokat lerombolt; az újjáépítés és az azóta eltelt idő építészetének művei mégis "a felfedezések városává" teszik Lisszabont a magyar utas számára is. különleges, máshol nem található, régi képzőművészeti stílusok - mint a Mánuel-stílus, a János-barokk, a Pompál-építészet - mellett olyan ízig-vérig mai épületekkel is találkozik, melyek szinte a jövő század hírnökei. Az a modern világjáró pedig, aki ellátogat a Lisszabonból félórányira fekvő Cabo da Rocára, díszes oklevelet kap attól, hogy járt "...Európa legnyugatibb csücskén, ahol... a Hit és a Kaland szelleme honol, amely a portugál vitorlásokat az új világok felfedezésére vezette."