Teleki Sámuel gróf felfedező útja Kelet-Afrika egyenlítői vidékein 1887-1888-ban I-II. [antikvár]

Rendkívüli, minden erejét igénybe vevő föladatra vállalkozott az erdélyi medvevadászatairól nevezetes gróf, amidőn Höhnel Lajos és néhány száz bennszülött társaságában nekivágott Kelet-Afrika akkor még teljesen föl nem térképezett, fehér ember nem látta vidékeinek. Útja során nemcsak a természeti akadályokkal, viharokkal, a vadon megannyi csapdájával kellett megküzdenie, hanem az ottlakók gyanakvásaival a színes bőrű társak merőben más szokásaival, az emberi és az állati szervezet törékenységével s esendőségével. Roppant szerencse, hogy Teleki és famulusa Höhnel sem becsülte le a hétköznapok apró-cseprő, olykor katasztrofálisan nehéz akadályait, ügyes-bajos gondjait, s szinte mindenről pontosan beszámoltak az úti emlékezésekben. Ettől vált teljessé, regényszerűen izgalmassá, érdekfeszítően szociográfiai hitelűvé és néprajzi tekintetben is gazdag forrásanyaggá e munka, amelynek végső célja a földrajzi fölfedezések rögzítése volt. Az izgalmas olvasmány jelentőségét persze az is megadja, hogy Teleki egyenlítő vidéki útját a nemzetközi szakirodalom mint a fölfedezések történetének egyik kiemelkedő szakaszát tartja számon mindmáig.