Krisztus békéje [antikvár]

Utolsó oldal széle beszakadt. Felső lapélén megsárgult, szórt foltokkal.
Előszó részlet: Barsi Balázs atya 1975-1997 között volt a ferences novíciusok magisztere, s ebből csak az utolsó négy évet töltötte Szécsényben. Mégis, ez a négy esztendő meghatározó jelentőségű volt a a novíciátus és az ő számára egyaránt: huszonévnyi „lobogás" - gimnáziumi és főiskolai tanárság, diákok lelkivezetése, definítori megbízatás és egyebek - után Balázs atya életében elérkezett a visszahúzódás, az elcsendesedés, a befelé fordulás ideje. Minden bizonnyal a csönd, a korábbi megfeszített tempó után lassabbá és egyenletesebbé vált életritmus is ösztönözte arra, hogy kolostori életének eseményeit, azon belül is elsősorban a belső, lelki történéseket napló formájában rögzítse a maga számára. Később egyik rendtársa arra biztatta, hogy adja közre ezeket a naplófeljegyzéseket, melyek az érdeklődők számára bepillantást engednek a ferences lelkiségbe és a novíciátusi élet mindennapjaiba. így született meg a Krisztus békéje - Naplótöredékek egy ferences kolostorból. A könyv hiánypótlónak bizonyult, amit jól mutat, hogy nemcsak a Balázs atya igehirdetését már ismerők körében vált népszerűvé, hanem olyan olvasói is akadtak - köztük protestánsok is szép számmal -, akik saját bevallásuk szerint ezen a naplón keresztül találkoztak először a mai magyarországi szerzetességgel. Ennek az 1996-ban megjelent könyvének bővített és átdolgozott kiadását tartja kezében a kedves Olvasó. Hogy mitől bővített, azt nem nehéz megmagyarázni: az eredeti napló 1994 májusától 1995 augusztusáig tartalmaz feljegyzéseket, a kézirat viszont fojtatódik, igaz, az előzőekhez képest jóval hézagosabban. De vajon hogy lehet és miért kellene egy naplót átdolgozni? Nem épp a hitelessége csorbul ettől? Őszintén remélem, hogy jelen esetben nem csorbul, sőt erősödik.