Krónikáink és a magyar őstörténet [antikvár]

A magyar őstörténet egyik legjelentősebb forráscsoportja a magyar krónikairodalom. Krónikáink magyar kezdeteket tárgyaló fejezetei azonban az őstörténeti kutatásnak nem abszolút értékű forrásai. Ennek oka krónikáink keletkezésének körülményeiben rejlik. A XI. században meginduló magyar történeti irodalom a korábbi századok eseményeit — amennyiben nem írott külföldi forrásokra támaszkodott — hazai szájhagyományok, történeti mondák nyomán jegyezte fel. A történeti mondák forrásértéke pedig e műfaj sajátos szerkezetéből kifolyólag vitatható. A múlt eseményei ugyanis már egyszerű elbeszélés által változást szenvednek, aminek oka egyrészt az elbeszélő szubjektív beállítottsága, másrészt az elbeszéléshez fűzött költői elemek. Ha az elbeszélés epikus formát nyer és tovább hagyományozódik, további alakulásnak, változásnak van kitéve. Ilyen módon a történeti monda ténybeli magva elhalványulhat, sőt mellékes színező motívummá válhat. Történeti mondáink árpádkori feljegyzői nem ragaszkodtak a mondák eredeti szövegéhez és nem szorítkoztak csupán ezek visszaadására. A mondákon egyrészt maguk is változtattak rövidítéssel, betoldással, összeolvasztással; a változást szenvedett mondaanyagot pedig írott forrásokból merített értesülések közé ágyazták. Első történeti összefoglalásunk, a jelentékeny történeti mondaanyagot tartalmazó XI. századi Gesta Ungarorum elveszett. Az azt közvetlenül és közvetve forrásul használó krónikák csak töredékesen, más jellegű értesülésekkel összekeverve őrizték meg az eredeti szöveget. Ez a három körülmény szinte reménytelenül nehéz feladatot ró a magyar krónikák őstörténeti vonatkozásait vizsgáló kutatóra. Minthogy alapul a XII—XIV. századi krónikairodalom szolgál, a kritikai vizsgálatnak ezekből kiindulva a korábbi eredetibb forrásanyag felé kell haladnia s a felvetett problémáknak megfelelően a következő feladatok elvégzését kell célul tűznie: 1. a XI. századi Gesta tartalmának rekonstruálása, 2. a mondai anyag elválasztása az írott forrásokból nyert értesülésektől és a feltehető eredeti mondaalak rekonstruálása, 3. a mondák történeti értékelése, ami megkívánja a mondaalakulás vizsgálatát, valamint a szubjektív tárgyi és epikus költői elemek leválasztását.