Hun és magyar mondák [antikvár]

Részlet: "Avatag írások, nagy-régi időkből, melyek krónikás szárazsággal elmondják a hun-magyar hőskor történeteit, kezébe nem kerülnek az ifjúságnak; s hahogy kerülnének is, hidegen hagynák. Ugyan miért? Diák nyelven írták kolostorok szorgalmas lakói, nem is úgy írták le, ahogy hallották, mert hívságosan cifrának, hihetetlenül csodásnak ítélték. Kihüvelyezték belőle, ami igaznak tetszék, elhagyták belőle, amit számba vettek: a csodaszép mondák helyett kétségbeejtően száraz krónikák maradtak reánk. Járván e mondák avarját, oly ritkán akadunk avatatlan kezek által meg nem tépett virágra, s fáj nekünk a sok irtásnak látása. Holott hős-mondák óriási fái izmosodhattak volna meg, lombkoronáikkal árnyat vetve a hatalmasan elágazó gyökerekre, csonka törzsek tuskóit sejtjük csupán, s a szívbéli nagy szomorúság mellett drága nekünk minden levélke, egy-két épen maradt monda-virágunknak minden szirma."