Róma és a korai kereszténység [antikvár]

ELŐSZÓ KRITIKAI MÓDSZEREK ÉS KONSTRUKTÍV PROBLÉMÁK A KERESZTÉNYSÉG KELETKEZÉSE TÖRTÉNETÉNEK TANULMÁNYOZÁSÁBAN A kereszténység keletkezése történetének tudományos vizsgálata mindenkor szorosan összefüggött annak a társadalomnak a szociális berendezésével és világszemléletével, amelyben az, illető tudós dolgozott. Nyugat-Európában, valamint Amerikában mindmáig megmaradt a kereszténység eredetének hagyományos magyarázata úgy, ahogyan kialakította és megerősítette az egyház, amely időszámításunk II. századában kidolgozta az Újszövetségnek nevezett „szent könyvek" kódexét. Jóllehet az Újszövetség az ókori világ rabszolgatartó társadalmi viszonyai között jött létre, mindmáig eszmei fegyver a tőkés társadalom uralkodó osztályainak kezében. Érdekes nyomon követni az Újszövetség kritikáját célzó kísérleteket. E próbálkozások rendre azzal végződtek, hogy a szabad kutató elme kudarcot vallott, s a tudomány meghódolt a teológia előtt. Első ízben a XVIII. század első felében élt szkeptikusok és ateisták illették bírálattal az Újszövetség rendszerét. Legnevezetesebbek : Swift (The tale of a tub — „Mese a hordóról"), Bayle (Dictionnaire historique et critique — „Történeti és kritikaiszótár"), Meslier (Testamentum) és Reimarus (ismert műve a Wolfenbüttelische Fragmente — „Wolfenbütteli töredékek", amelyet Lessing adott ki). Ezek a férfiak mind külön-külön, egymástól függetlenül dolgoztak, mi azonban, a merész gondolkodók távoli utódai, közös iskolába tömörítjük őket. Céljuk ugyanis közös volt:leleplezni a kereszténység „titkát", továbbá bebizonyítani, hogy a keletkezéséhez fűződő „legfontosabb események" koholmányok.