Európa globális története [antikvár]

Előszó A pokolba és vissza előszavában azt írtam: az összes könyvem közül, valahányba csak belefogtam, az dolgoztatott meg a legkeményebben. így is volt, egészen e mostani munkámig. Az Európa 1914-tó'l 2017-ig tartó történetét feldolgozó vállalkozásom e második kötete még inkább próbára tett, a szerkesztés és az események interpretációja szempontjából egyaránt. Ennek jórészt az az oka, hogy földrészünk 1950 utáni története nem mutat egyetlen olyan, folyamatosan tetten érhető, markáns motívumot sem, mint amely az előző, az 1914-től 1945-ig tartó időszakot tárgyaló kötetet uralja, s amely oly nyilvánvalóan középponti jelentőségű volna, mint a világháború. A pokolba és vissza egy lineáris folyamatot követett, egy háborúba torkolló, majd abból kivezető eseménysort, amely azután ismét háborút, majd ismét békét hozott. Az európai történelem 1950 óta zajló szakaszát semmilyen egyszerű, lineáris fejlődés nem írja le adekvát módon. Ez inkább csavarok és fordulatok, hullámhegyek és hullámvölgyek históriája, tünékeny változásoké, a nagyszabású, és mind nagyobb átalakulásé. Európa 1950 óta hullámvasútpályán halad, amelynek során folyamatosan hol borzongás, hol ijedelem jut osztályrészéül. E könyv célkitűzése megmutatni, hogy ezeknek az évtizedeknek a során miként bukdácsolt a súlyos bizonytalanság egyik időszakából a másikba. A hullámvasút-metafora nem tökéletes. A hullámvasút végül is, minden borzongásával és izgalmával együtt, kötött és önmagába visszatérő pályán halad, és egy ismert ponton áll meg. Ez a vidámparki képzettársítás talán túlságosan triviálisnak és frivolnak is tűnik Európa háború utáni történelmének komolyságához, súlyosságához, sőt gyakorta tragikusságához képest is. Igenis megragadja azonban egyenetlenségét, lélegzetelállító pillanatait, s azt a tapasztalatot, hogy