A nagyhatalmak játékterében [antikvár]

Válogatott történeti tanulmányaimban és cikkeimben az utóbbi bő másfél század vérrel, nyomorúsággal, sikerrel, elbukással és talpra állással teli eseményeiből tallózok. Főként amerikai levéltárak és könyvtárak gazdag magyar vonatkozású anyagából merítettem. Eddig nem vagy csak elvétve kutatott, többnyire forrásértékű dokumentumok alapján kísérlem meg vázolni nemcsak azt, hogy mi történt, de azt is, miért került sor nemzeti tragédiáinkra. Elsőként említem az amerikai magyar bevándorlás históriáját. Tudatosítani szeretném, hogy más nemzeti emigrációkkal ellentétben nekünk nem voltak ismert és befolyásos képviselőink a győztes országokban, sem az első, sem a második világháború végén, amikor meghúzták Közép-Kelet-Európa új határait. Ez a tény korántsem érvényesül történészeink szemléletében, pedig szerepe meghatározó volt tragédiáinkban. J. F. Montgomery, az Egyesült Államok budapesti követének iratai sok adatot szolgáltatnak arra, hogy miért nem sikerült megmaradnia Magyarországnak a semlegesség ösvényén. Berghof titkos naplója és a teheráni, jaltai és potsdami konferenciák jegyzőkönyvei igazolják a nagyhatalmak vezető politikusainak néha tudatlanságból fakadó, máskor képmutató és Janus-arcú magatartását. Ezen is múlott - többek között - a magyar határ-kérdés ésszerű megoldása, amelyre kezdetben lehetőség kínálkozott. Bizonyára akad majd olyan olvasó, aki kétségbe vonja néhány állításomat, talán elsősorban a trianoni békekötéssel kapcsolatban. Arra kérem őket, hogy olvassák el „Magyarország a szakadék szélén" című könyvemet, amelyben részletesebben foglalkoztam a témával.