Kolozsvár [antikvár]

Kötéstábla / borítója kopott
Könyvünk Kolozsvár egykori és ami szépségeinek krónikája, felidéző-révedező képeskönyve. Kelemen Lajos várostörténete közel hozza az akkori város képét, azt, amely mára jórészt eltűnt, múzeumokkal, emléktáblákkal együtt. Az egyszer volt, hol nem volt kincsek városát, a ködfátyol lepte tündérvilágot. Szóljon ez a könyv azokhoz, akik csak előítéletek nélkül képesek szeretni ódon falait, szűk, zegzugos belvárosi utcáit, a változó időkkel dacoló jellemét. Keménykalapok, krinolinok és régi cégérek között résnyire felvillan a múlt. Szobrot avatnak. A város főterét ellepi az ünneplő tömeg. 1902. októberét írják, az ország érdeklődése egy pár napig Kolozsvárra irányul. Zászlók, virágok és díszbeszédek középpontjában ott áll a mű és az alkotó: Fadrusz János Mátyás király lovasszobra - a város közel ezeréves kultúrtörténetének kőben-fémben való megfogalmazása - ekkor vált Kolozsvár szimbólumává. És egy korszakévá, mely ezzel lezárult. Fél emberöltő múltán, világzengések után született meg lelkünkben, egyre növekedve, az elveszett Kolozsvár.