Legyen hited és lészen országod! [antikvár]

Cilinderes urak, csíkos nadrágjuk összegabalyodik a cipőre gombolt fehér kamáslival, szivarfüst, rokokó bútorok, italos tálcákat egyensúlyozó pincérek, három-négy öregúr elkeseredetten igyekszik tapasztalt diplomatának látszani, pedig csak iderendelt magyarok. Újságírók fontoskodnak fölényes nagyképűséggel. Most teremtik meg a világbékét. Hagy falatokat szakítanak le Magyarország testéről. Büntetésül, mert háborút kezdettünk. Oroszok bujtogatta szerbek megölték Ausztria-Magyarország trón- örökösét feleségestül. 1920-ban ennek már hat éve. Milliók véreztek el, mert a szerbek segítségére a fél világ odaözönlött. Bennünket okolnak, pedig Magyarországnak az osztrák császár királya volt ugyan, de nem mi kezdtük, nem is tehettük, nem volt se hadseregünk, se külképviseleteink nem voltak sehol, viszont kiszolgáltatottságunk miatt élvezettel lehetett utálni bennünket. A nemzet tehetetlenné bénult. Csodálkozott, aztán kétségbeesett. Akkora darabokat szeltek le az országból, hogy abból négy újabb is kitelt. A megszállt területekről vagonszámra özönlöttek az elüldözött magyarok. Teherpályaudvarok félretolt vonatszerelvényeiben nyomorogtak, és vártak, és vártak. Hátha történik valami!