A száműzött Rákosi [antikvár]

Bevezető ákosi Mátyás 1956 júliusától 1971. február 5-én bekövetkezett haláláig a Szovjetunióban élt. Az 1919-1924 és 1940-1945 közötti évek utáni harmadik emigráció állomásai a következó'k voltak: 1957 nyaráig Moszkva, 1957 és 1962 között a Fekete-tenger közelében levő város, Krasznodar, 1962-1966 között egy, a kínai határhoz közeli kirgiz falu, Tokmak, azután csaknem egy esztendőt a Gorkijtól délre fekvő kisvárosban, Arzamaszban töltött a vakok és gyengénlátók házában Rákosi Mátyás. Az utolsó otthona 1967 végétől a zárt város, Gorkij volt, azon belül is a külföldiek számára kijelölt lakónegyed. Az időről időre elterjedt pletykák ellenére egyszer sem járt ezekben az években Magyarországon, bár az MSZMP vezetése 1966-tól fontolgatta hazaengedését, sőt 1969 márciusában a Központi Bizottság elvi döntést hozott hazahozataláról. Végül csak hamvai érkeztek meg 1971. február 12-én, hogy négy napra rá - Biszku Béla „szervezésében" - szigorú rendőri felügyelet mellett a család itthon temethesse el. Hamvai ma is a Farkasréti temetőben vannak elhelyezve, hogy hol, azt csak a beavatottak tudják. Vajon miért volt ismeretlen a hazai és a nemzetközi közvélemény előtt 1956 után Rákosi Mátyás sorsa? Miért titkolózott mindenki? A szovjetek eleget tettek a magyar kérésnek, egyébként sem volt érdekes és fontos, hogy tájékoztatást adjanak a számukra jelentéktelen személyi kérdésről. Kádár János és a hazai Politikai Bizottság számára viszont érzékeny problémát érintett az ügy. Végig napirenden tartotta a balos nézetekkel szembeni vitát,