A honfoglalástól 1526-ig [antikvár]

Eleink egykor az ősközösségi társadalom viszonyai között élten a finn-ugor őshazában, majd hatalmas kiterjedésű területeket vándoroltak be. Az ősidőkben halászó, vadászó, gyűjtögető népcsoportok nomád pásztorokká váltak, úgy járták be Európa keleti füves pusztáit. Vándorlásaik közben számos más népcsoporttal érintkeztek (bolgárokkal, türkökkel, kazárokkal). Ezek az emberi művelődés sok új vonásával gazdagították őseink életét. A honfoglalást megelőző utolsó állomáshelyen, Etelközben a társadalmi fejlődés viszonylag magas fokán voltak őseink. A nomád pásztorkodást folytatva kialakult az állatmagántulajdon, a társadalomban egyre inkább kibontakoztak a vagyonosok és szegények osztályának körvonalai. A vezetést a tömzsi nemesség vette kezébe, amely leszűrve a vándorlások katonai, politikai tapasztalatait, létrehozta a törzsszövetséget és a vezérletet Árpád fejedelemre bízta. A vándorlás következő állomása - a besenyők támadásától indíttatva - a Kárpátoktól övezett terület volt. A nagy vállalkozás, a honfoglalás - 895-96 - nemcsak új, hanem egyben végleges hazát is jelentett népünk számára.