Kerepes város [antikvár]

Kerepesből lehetetlen kiszeretni, legfeljebb megcsalni és elhagyni. Én sem szerettem ki belőle, de elhagytam. Nem is egyszer. Elhagytam városba repítő álmaim szárnyán már gyerekkoromban, aztán naponta Pestre járva okosodni, még később budai lányoknak pipiskedni, ólomból szedett betűkből újságot, könyvet írni, rádióban beszélni, televízióban mutatkozni. Egyre kisebbre zsugorodott emlékeimben, csupán kopott trambulinnak sejlett fel a mindenség túlpartján. De nem ment teljesen feledésbe... Sőt minél többet adott nekem és követelt tőlem az élet, annál sűrűbben jelent meg előttem Kerepes, mint asszonytündér vagy bölcs útba indító, aki teljes tudatában van hűtlenségemnek, mégis hazacsalogat. Szerető felelősséget mutatott irántam, amiként az bennem is újraerősödött iránta - beleunva, főként beleöregedve „világmegváltó" tékozlásaimba. Igazából csak ott lehetsz otthon, ahonnan jöttél. Fényes vagy koszlott kitérőket enged és kínál a sors, de megnyugvást néni rendel hozzá. így aztán minden kitérő csak egy állomás, és minden állomáson izgat a kérdés: mikor indul vissza a vonatom? Hová? Hiszen tudod... A szerző