Virtus dolgában töretlen [antikvár]

T-<1// // •/ 1/ hloszo es ajanlas Száz esztendővel ezelőtt ért véget az első világháború, ami átalakította nemcsak a kontinensünket, de hatása kiterjedt a földkerekség szinte teljes népességére. A négy és fél éven át tartó, addig soha nem látott mértékű összecsapás hatalmas véráldozattal járt. A „Nagy Háborii" ahogyan az akkori kor embere hívta, azonban mást is hozott magával. Birodalmak tűntek el és újak emelkedtek föl, országok jöttek létre, míg mások területet és népességet veszítettek, társadalmi változások indultak el, és olyan ilj ideológiák születtek amelyek alapvetően meghatározták és beárnyékolták a XX. század későbbi történetét. A győztesek által diktált béke pedig magában hordozta egy következő, még pusztítóbb háború eljövetelét. Nekünk, magyaroknak a vesztes háború után szembe kellett néznünk a trianoni békeszerződés fájdalmas igazságtalanságával, holott a katonáink oroszlánként harcoltak a harcmezőkön és a háború befejezésekor nem állt idegen katona az Osztrák-Magyar Monarchia s azon belül a Magyar Királyság területén. De egy vesztes háborúnak is vannak hősei és közülük a legelismertebbekről, az Arany Vitézségi Érmesekről szól ez a könyv. A könyvet ajánlom figyelmébe mindazoknak akik hisznek abban, hogy szükség van a katonahősök emlékének megőrzésére, hisznek abban, hogy a hőstettek nem öncélúak és a pillanatnyi történésen túl sokkal nagyobb a jelentőségük. Nagyobb, mert a hősök emléke a nemzet kollektív tudatában él tovább, erősíti azt és példát mutat az utódoknak helytállásból, bajtársiasságból, küzdeni akarásból és hazaszeretetből. Továbbá azoknak is ajánlom, akik a nagy történések mögött az embert keresik. Azt az embert aki nagyapáinkkal, dédapáinkkal vagy ükapáinkkal harcolt együtt, hiszen a történelem nem fekete-fehér képkockák vagy dátumok és események sora, hanem a megtörtént valóság. Ök ugyanolyan hús-vér emberek voltak, akik ugyanúgy szerettek, éreztek, fáztak és véreztek, mint mi magunk. A leírt történetek száz esztendővel ezelőttiek, de azokat olvasva megelevenedik előttünk az a világ ahol eleinknek kellett sokszor erőn felül teljesíteni. Végül pedig ajánlom a könyvet leginkább azoknak, akik egy-egy haditettet olvasva eltöprengenek azon: Vajon én kész lennék erre? Lenne bátorságom megtenni? Ez talán a legfontosabb kérdés, amit a könyv kapcsán feltehetünk önmagunknak és ez az a gondolat, amit a múltból üzennek nekünk az Arany Vitézségi Érmesek. Maruzs Roland