Trianon [antikvár]

Szerződés vagy diktátum? z 1920. június 4-én aláírt trianoni béke különleges helyet foglal el a magyar történelemben - egyfeló'l mint jogi-politikai ^^Hte hatályú nemzetközi egyezmény, másfeló'l mint a nemzettudatra hatást gyakorló szimbolikus esemény. A béke aláírása ugyanis nem csupán lezárta Magyarország számára az elsó' világháborút, hanem egyszersmind a helyét is kijelölte az új világrendben: megpecsételte a történelmi Magyarország felbomlását, átrendezte a Kárpát-me-dence és környéke államjogi kereteit, és felborította az itt együtt élő nemzetek erőviszonyait. Mindez megrendítő csapást mért a korabeli magyarságra, amely alig egy emberöltővel korábban még a honfoglalás millenniumát ünnepelte, s immár nem csupán történelmi hagyományaira volt büszke, hanem új keletű politikai és gazdasági sikereire is diadalmasan tekintett. A magyar nemzeti identitásban a XIX. század végére erőteljesen megjelent egyfajta „birodalmi" gondolat, amelyben tetten érhető volt az országban élő más nemzetiségekkel szembeni felsőbbrendűség érzése is. Ezt a magabiztos - s részben illúziókra épülő -önértékelést ásta alá a világháborús vereség és a történelmi Magyarország felbomlása. A trianoni béke többoldalú nemzetközi szerződés volt, melynek rendelkezései valamennyi aláíró államot kötelezték - Magyarországon kívül az öt győztes nagyhatalmat, a Brit Birodalom további öt államát és még 12, Magyarországgal szemben hadviselőnek elismert országot. A háromnyelvű dokumentum eredeti francia, angol és olasz szövege is a békeszerződés (traité depaix, treaty ofpeace, írattató dipace) címet viselte, s az okmányt minden érintett fél - a magyar kormány két küldötte is - pecsétjével és aláírásával erősítette meg. A „békeszerződés" kifejezés szerepelt a hivatalos magyar fordításban is, melynek teljes szövege ugyanezzel a megnevezéssel került be