Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
"A königgrätzi vereség és az azt követő 1867. évi kiegyezés után radikális átalakuláson ment át a magyar társadalom éppúgy, mint a hadsereg tisztikara. A közös hadseregben nem volt elég áttérni a hátultöltő puskára, az általános hadkötelezettségre és a korszerű, akadémia jellegű tisztképzésre. Meg kellett változtatni a tisztikar jellegét és összetételét is. Addig, legalábbis 1848-ig a tisztikar társadalmi jellege megfelelt a magyar nemesi társadalomnak. A tisztikar nemesi jellege persze nem azt jelentette, hogy minden tiszt nemes lett volna: de nagy részük nemes volt, mégpedig annál nagyobb túlsúlyban, minél magasabb fokát nézzük a ranglétrának; aki nem volt nemes, az az avanzsálás mellett és részeként a nemeslevél megszerzésére törekedett, és ezt az uralkodóház is - így találván jónak - támogatta. Voltak a hadseregnek speciális fegyvernemei, ahol a tisztikar kevésbé volt nemesi jellegű: a tüzérség vagy a granicsárok; ezeknek tisztjei azonban kevésbé váltak a tiszti elit tagjává, nem voltak társadalmilag sem jelentősek."