Mátyás és a Fekete Sereg [antikvár]

Mátyás király... Különös, rejtelmes és mégis: derűsen és édesen zengő visszhangja van ennek a két szónak a magyar ember lelkivilágában. Mintha még ma is inkább a népmese Hunyadi Mátyása élne bennünk; mint a „történelemé". Mátyás uralkodása volt - az 1920 és 1944 közötti időt leszámítva - az utolsó, amikor Magyarország valóban független volt. Több mint 500 év eltelte - amikor Mátyás- élt és uralkodott - hosszú idő, s ha nem volnának az írott emlékek ezrei, melyek életéről, cselekedeteiről hiteles és kétségbevonhatatlan bizonyságot tesznek, majdnem hajlandók volnánk hinni, hogy e nagy király csak a nemzeti mítosz alakja, mely csak az ősök képzeletében élt, hogy a nemzeti becsvágynak alakot kölcsönözzön. Mintha a regék homályos, fátyolos világából csillámlanék át hősies, nagy és magasztos alakja, oly távol van tőlünk az idő, mely őt sajátjának nevezte s mégis oly közel, hogy érezni véljük a hatást, melyet nemzetére gyakorolt, s szívünket áthatja a szeretet melege, mellyel őt népe körülölelte. Könyvünk megkísérli bemutatni, hogy mi volt és mit jelentett Mátyás birodalma alig egy emberöltővel Mohács előtt és szinte félévezreddel Szent István után. Mátyás király élete és műve az utolsó magyar eposz. Utána már csak ragyogó balladák következnek: akár Bethlen Gáboré, akár a Rákóczi Ferencé, Széchenyi Istváné és a nép emlékezetében Kossuth Lajosé. A magyar reneszánsz e nagy alakját az írásos emlékek és a nép ajkán örökké élő legendák mellett csodálatos alkotásai is őrzik, templomok, épületek, Corvinák, de minket, akik a hadtörténelem elkötelezettjei vagyunk, leginkább egy másik csodálatos alkotása, a legendás „fekete sereg" nyűgöz le, amely a kor legütőképesebb hadserege volt.