Herodotos történeti könyvei 1-3/I-IX. [antikvár]

Midőn öt évvel ezelőtt szeretett tanáromnak, Ponori Thewrewk Emil úrnak buzdítására Herodotos fordításába fogtam, s előzetes tanulmányaimnál fogva tisztán állt előttem a legelső történetírónak képe : azt hittem, könnyű lesz tulajdonságait, szeretetreméltó egyéniségét és naivságát, egy szóval jellemét magyar fordításában is úgy, a mint az eredeti nyelvében önkénytelenül nyilatkozik, visszatükröztetnem. Mint a görög prózának tulajdonképeni megteremtője, nyelvét az epikus költészet természetes forrásából kapta, s minthogy még nem érintette a rhetor-sophisták befolyása, a görög periodikus prózának e bámulatos mozgalma: azt hinné az ember, hogy szelid, folyékony előadása nem veszít sokat varázsából, ha idegen köntösben mutatjuk is be. Ámde a magyar köntösben magyar észjárásnak kell nyilatkozni, s ezt a görög gondolkodásmódtól óriási távolság választja el. A két nyelvnek eltérő vonásait kiegyenlíteni, a különböző sajátságokat lehetőleg kiegyeztetni csak akkor lehet, ha e feladatot kellő előmunkálatok gyámolítják, ha az irónak már több előleges fordítása lehetővé tette a jó fordítást. Herodotos azonban csak most jelenik meg először teljes magyar fordításban, s bár irodalmunkban többen foglalkoztak vele, az eddigi kísérletek közül csak Bartal Antal-nak fordítását vehettem tekintetbe a két utolsó könyvben.