Görgei [antikvár]

E könyv nem egyszerü lenyomata azon tanulmánynak, mely 13 közleményben a "Magyarország" hasábjain ez év junius, julius és augusztus havában jelent meg és a világosi gyásznap évfordulóján jutott a befejezésig. a beosztás megmarad,t a szöveg is nagyrészt, csak némely kérdést tárgyalok bővebben a könyvalaku kiadásban, mint ahogy a hirlap kerete megengedte. Innen-onnan harminc éve foglalkozom a világosi szomoru kapitulánssal és vele kapcsolatban a nagy nemzeti tragédiával, mely e "kegyelemre meghódolást" követte. Tüzetesebben azóta, mióta a rehabilitálás nagy akciója megkezdődött, s kétszáz és egynéhány aláirással Görgeinek feliratot nyujtottak át a pártjához tartozók, s abban az árulás vádja alul őt maguk részéről fölmentették. Történt ez 1884-ben, az irat kelte május 30., aláirói tulnyomó részben az akkori honvédsereg öregebb tisztjei, kik nagyrészt érettek voltak a nyugdijazásra, s attól ez aláirás által menekültek meg; állami hivatalnokok, kik felett ott lebegett Tisza Kálmán kormányának Damokles-karja; az állammal szerződéses viszonyban lévő vállalatok alkalmazottjai, s végül néhány, a lábáról levett, gyönge ember, aki "propter bonum pacis" inkább aláirta a nyilatkozatot, hogysem ujolag a nyakára járjanak. Ezek nem vették észre, hogy ez voltaképen Kossuth Lajos ellen intézett tüntetés az ellen, ki a "Widdini levél"-ben először mondotta ki, már 1849. szeptember 12-én a hazaárulási vádat, melyet utána 1867-ig az egész ország visszhangoztatott...