Források a titkosszolgálatok politológiai tanulmányozásához [antikvár]

ElőszóA felsőoktatási tananyagok többnyire az adott stúdium hátteréül szolgáló tudományos ismeretek, fogalomrendszerek, történeti és összehasonlító elemzések, feldolgozások ismerethalmazának az oktatásmódszertani követelményeknek megfelelően átalakított, redukált" változatai. Esetünkben - a titkosszolgálatok politológiája vonatkozásában - azonban furcsa módon alakul a helyzet. Az oktatás területén mutatkozó, eddig elszigeteltnek bizonyuló kísérletek gyakorlatilag politológiai szakmai háttér nélkül kísérlik meg önálló tematikájuk kidolgozását, a vonatkozó források felkutatását és feldolgozását, bízván abba, hogy ezek kritikus tömeg"-e egyszer csak kiváltja a tudományos kutatás érdeklődését, a teoretikus feldolgozás igényét is.Minimális elvárásként már az is sikernek számítana, ha a problémakör kiszabadulna a csupán pillanatnyi érdekeik fogságában nyilatkozgató politikusok, az ennek a produkciónak örömmel nagy nyilvánosságot biztosító média másfelől a túlságosan egyoldalú szakmai érdeklődés fogságából. Utóbbi azért minősíthető egyetlen oldalú"-nak, mivel a titkosszolgálatok kutatásának szinte egyetlen, kizárólag (politika-)történeti irányzata létezik - ami nem is csupán hazai vagy kelet-európai sajátosság. Nem vitatva a történészek valóban kiváló teljesítményeit, tényként állapítható meg, hogy termékeny kutatómunkájukkal egyidejűleg voltaképpen monopolizálták a témát. Szándékaiktól függetlenül alakult ki ez a sajátos helyzet, és nem is az ő feladatuk lenne erre az egyoldalúságra felhívni a figyelmet. Mégis az a látszat alakulhatott ki, mintha nem is létezne semmiféle mulasztás, hiszen tucatjával olvashatók a kiemelkedő tudományos publikációk (ami a történeti irány vonatkozásában ráadásul igaz is). De ennek árnyékában a társszaktudományok elfelejtették feltenni maguknak a kérdést, hogy lenne-e, és ha igen, mi is az ő speciális feladatuk a titkosszolgálatok kutatása terén.Hogy miért nincs politológiai (sőt, szociológiai, államelméleti, alkotmány-, köz-igazgatástani stb.) iránya a titkosszolgálatok elméleti vizsgálatának, arra a probléma kellő artikulációja híján egyelőre magyarázat sem igazán született. Az ezirányú kutatásoknak indokoltsága és szükségessége egyelőre el sem érte a politológia észlelési küszöbét, csupán a reflexió teljes hiánya jelzi, hogy mintha nem is létezne ez a politikai jelenség. A politológia kutatási tematikájából való teljes kimaradására vonatkozóan nem születtek pro vagy kontra vélemények. Nyilván nem egyszerűen a széplelkű" tudományosság negligenciájáról van szó, látva esetleg a szolgálatok tevékenységének morális meg- (és el)ítélését, vagy éppen aktuálpolitikai diszfunkcióit (közönségesen: botrányait). Bulvárpolitológusok publicisztikáikban karcolgatják időnként a súlyos gondok felszínét, hogy a soron következő skandallumok értelmezéseivel a sajtó és fogyasztói felszínes kíváncsiságát kielégítsék. Eközben hiányzik még az evidenciák tételekké formulázása is, elmarad a teoretikus feldolgozás, a fogalmi rendszer sarokpontjainak kijelölése, a módszertani alapvetés, melyek nyomán következhetne az ágazati politológiai architektúraElőszóíi