Bibliai csaták [antikvár]

BEVEZETŐ A világ legrégebbi fennmaradt katonai leírása arról a hadjáratról számol be, amelynek során az egyiptomiak az i. e. XXIV, században lerohanták a Földközi-tenger keleti peremén fekvő Kánaánt. Ennek a területnek hosszú és gyakran keserves harcokkal teli történelmet szánt a sors^ és az erőszak a mai napig sem hagyott alább. Mindegy, hogy kánaániták, filiszteusok, izráeliek, asszírok, babiloniak, görögök vagy rómaiak uralkodtak a területen - amit a földrajztudósok a rómaiak példáját követve rendszerint a „Palesztina" névvel illetnek - önmagában nem volt különösebben gazdag vagy sűrűn lakott. Fekvése azonban szavatolta, hogy Palesztina csábító zsákmány legyen a hódítói babérokra vágyók hosszú sorának. A páncélozott harci jármű őse. Ez a kétszemélyes egyiptomi harci szekér az i. e. XIII. századból származik. Az egyiptomi harci szekerek rendszerint könnyebbek, gyorsabbak, de kevésbé stabilak is voltak, mint hettita megfelelőjük Palesztina alkotja a legfőbb szárazföldi összeköttetést Eurázsia és Afrika között, ezenkívül a Mezopotámiából a Földközi-tengerhez igyekvőket is ellenőrzése alatt tartja. A földrajzi adottságok ugyanakkor meggátolták a térségben élő népeket abban, hogy olyan államot alapítsanak, amely elég erős lett volna ahhoz, hogy szembeszálljon az ókori világ birodalmaival. A térség történelme így tehát szinte másból sem állt, mint az ismétlődő hódításokból és az idegen uralom elleni küzdelemből. Amikor Palesztina területe először bukkant fel a történelmi feljegyzésekben, lakói egy sémi nép, a kánaániták (vagy másképpen föníciaiak) voltak, akik számos, egymástól független városállamot alkottak. Palesztina földrajzi sokféleségének köszönhetően jól megfelelt az ilyen töredezett politikai képződménynek. A térség magassága roppant nagy tartományt jár be a 2774 méterrel a tengerszint fölé emelkedő Hermón-hegytől a 389 méterrel a tengerszint alatt fekvő Holt-tengerig. A terület éghajlata is változatos, más a parti síksá- gon, az azt övező hegyvidéken, a Jordán völgyének észak-déli irányú, Palesztinát kettészelő mély szakadékában és a Jordánon túli fennsíkon. Az első kánaánita városok főként a parti síkságon helyezkedtek el. Kánaántól délre feküdt Egyiptom, keletre Mitanni, északra pedig a hettiták birodalma. Mind a három nagy állam a saját fennhatósága alá akarta vonni a palesztin földnyelvet, akárcsak az Eszak-Egyipto-mot az i. e. XVIII. században meghódító rejtélyes sémi nép, a hükszószok. A kánaánita városállamok csak azért tudtak fenntartani néminemű függetlenséget, mert értettek hozzá, hogyan játsszák ki az egymással vetélkedő nagy birodalmakat. Ennek során új katonai technikákat is a magukévá tettek. Például a hükszószok honosították meg a térségben a harci szekeret az i. e. XVHI. században, az összetett íjjal és talán a sarlóskarddal együtt. Ez a fegyver valójában jobban hasonlított egy baltához, mint egy kardhoz, de a hagyományos harci baltákhoz képest nagy előrelépést jelentett, mivel a nyelet és a pengét egybeöntötték, és így nem tudott szétjönni a csata hevében.