A mohácsi vész [antikvár]

Mi is veszett Mohácsnál? Közel százötven évnyi meg-megújuló és elkeseredett küzdelem után 1526. augusztus 29-én Mohácstól délre, a Duna mentén döntő összecsapásra készülődtek az Oszmán Birodalom és a Magyar Királyság seregei. Az 1241. évi tatárjárás után országunk ekkor találta szembe magát ismét egy nálánál sokkal erősebb, három kontinensen terpeszkedő szuperhatalom erejével, ami rövid idő alatt alapjaiban ingatta meg az addig ismert, megszokott, békés „magyar világot". A büszke, független középkori Magyar Királyság napjai ez után az összecsapás után már meg voltak számlálva. Az elszigetelődött, szinte védtelenné vált országot pedig már sem a hamarosan királlyá választott Szapolyai János, sem a minden szépet és jót ígérő ellenkirály, Habsburg Ferdinánd nem tudta többé teljes egészében megoltalmazni. Szulejmán szultán 1526. évi hadjárata minden jel szerint elérte célját; Ibrahim nagyvezír nyilatkozta később: végérvényesen „felmorzsolta és megapasztotta a magyar erőket". E csata nyomán hosszú távra átrajzolódott egész Közép-Európa politikai térképe: az ausztriai Habsburgok és a litván-lengyel Jagelló-ház vetélkedéséből a Habsburgok kerültek ki győztesen, a cseh és magyar korona megszerzésével az ő dinasztiájuknak sikerült először maradandó soknemzetiségű birodalmat alkotni Közép-Európában. Magyarország az oszmán-török nyomásnak köszönhetően ekkor veszítette el hosszú távra a térségben élvezett korábbi centrális