Nagy Imre és kora IV. [antikvár]

Negyedik kötetéhez érkezett a „Nagy Imre és kora" sorozat, amelynek szerkesztői azt a célt tűzték maguk elé, hogy kisebb-nagyobb szaktanulmányok prizmáján át, de eddig ismeretlen források feltárásával is közelebbről megvilágítsák Magyarország történetének 1945-től 1958-ig tartó időszakát, valamint a magyar kommunista mozgalom ezt megelőző és követő évtizedeit. A jelen kötet tanulmányok és dokumentumok egész sorával egészíti ki a sorozat eddigi köteteit. S jól elkülönül benne egy belpolitikai és egy külpolitikai „blokk". Kezdjük az elsővel. Révész Béla cikke új fényt vet a kommunista pártállam rendőri apparátusának 1953 utáni átszervezésére és ennek kapcsán, eddig rejtőző (és a maguk idejében szigorúan titkos) belügyi jelentések feltárásával és közlésével, érdekes betekintést nyújt a totális elnyomás ötvenes évekbeli gépezetébe. Sípos Levente tanulmánya azt a kérdést boncolgatja, hogy Nagy Imre milyen politikai (reformáló) szerepet tulajdonított a Hazafias Népfrontnak, s hogy annak kiépítését célzó törekvései milyen ellenállást váltottak ki a pártapparátus részéről. A mai olvasónak nem könnyű követnie az e körüli konfliktusokat, hiszen a harcban résztvevők olyan nyelvi konvenciók szerint fejezik ki magukat, amelyek azóta elveszítették értelmüket. Ez magára Nagyra is vonatkozik, akinek az ügyben elfoglalt pozíciója mögött a (nagyon is indokolt) vezetői óvatosság mellett a régi pártharcos szemléleti korlátjai is felsejlenek.