Gesta Hungarorum [antikvár]

Béla király jegyzőjének könyve a magyarok cselekedeteiről. Hasonmás kiadásban megjelentette a Magyar Helikon, Pais Dezső fordításában, Budapesten 1977-ben. A 12. századi Európában új irodalmi forma alakult ki: a regényes gesta. Az ismeretlen krónikás, Anonymus - feltehetően III. Béla király jegyzője - ezt a műfajt választotta, amikor megírta a magyarok cselekedeteit. Barátjának szánt művében a klasszikus görög-római mondavilág mintájára állította össze hazánk őstörténetét, korabeli írásos forrásokra és a szájhagyományra támaszkodva. Bár a mondáktól és meséktől saját bevallása szerint távol tartotta magát, gestája mégsem nélkülözi a legendás elemeket. A hun rokonság illetve eredet tárgyalásával azt próbálta bizonyítani, hogy a magyarok ősi jogok alapján tarthatnak igényt a Kárpát-medencére, s Árpád vezetésével nem el-, hanem visszafoglalták hazájukat. A szaktudósok körében Anonymus kiléte máig vitatott. Egyetlen megmaradt kéziratát a 18. században tárták fel, s azóta a leginkább kutatott hazai történetírói alkotás maradt. A kötetben olvasható magyar átültetést "klasszikus" fordításnak és kommentárnak minősíthetjük. Pais Dezső akadémikus először 1926-ban bocsátotta közre, majd 1975-ig többször átdolgozta. Jelen kiadást az utolsó szövegváltozat alapján, Györffy György kiegészítő jegyzeteivel adjuk az olvasók kezébe.