Fekete lobogó alatt [antikvár]

Kalandok ​a végtelen, kék tengeren, kifosztott hajók, vér és arany, no meg természetesen, elásott kincsek. A legtöbb szárazföldi embernek ezek jutnak eszébe a kalóz szó hallatán. Szürke, unalmas hétköznapjainkon gyakran gondolunk azokra a „régi szép időkre”, amikor a kalandok, az ismeretlen világába vezető utazások, a szárazon és a vízen megvívott küzdelmek romantikus dicsfénnyel vonták be e régi történetek szereplőit. Ám ismerve a romantika természetét, tudjuk, hogy e dicsfény gyakran hamisan csillog, s csak az utókor múltba merengő, nagy tettek utáni vágyakozása szépíti meg a régmúlt történéseit. Kevés dologra lehet igazabb ez a megállapítás, mint a kalózkodásra. A valóságban a kalózok nem romantikus történetek széplelkű hősei voltak, hanem tengeri rablók. Törvényen kívül álltak, minden útjukba kerülő hajót kifosztottak, és utasait a legtöbb esetben kegyetlenül lemészárolták. Az elfogott kalózokkal a hatóságok általában nem teketóriáztak, köztörvényes bűnözőként akasztófa várt rájuk. E könyv a kalózok véres tettektől hemzsegő, kalandokkal teli világába enged bepillantást, végigtekintve a kalózkodás történetén az ókortól egészen napjainkig.