Az istenkeresők [antikvár]

Az emberi sors rejtélyeit, vonalát, tartalmait, lehetőségeit keresem ebben a könyvben. Arra kérem az olvasót, mégse kutassa a következő oldalakon azt a mondatot, amely megfelelne kérdésére: mi is voltaképpen a sors? A szerzőtől semmi sem áll távolabb, mint durva és elégtelen definíciók gyártása. Nem a halál törvénykönyveit írni születem, hanem arra, hogy egyszerűen és alázatosan elmondjam azt, amit az életről tudok, amit a világmindenségről megismertem. Ezért a sorsot sem meghatározni kívánom, hiszen a sors több, mint mi és szétfeszítené a leggondosabban kiagyalt meghatározást is. Ám ha nem is definiálható, bizonyára ábrázolható. Az emberi sors ábrázolásának kísérlete ez a könyv. Egy családot választottam vizsgálódásom tárgyául, azért, mert a család nem csak történeti, hanem biológiai egység is. Mivel magyar vagyok, magyar családot kerestem magamnak. Érdeklődésem természetéből folyt, hogy olyan család felé terelődött a figyelmem, amely formáló kézzel nyúlt bele a világtörténelembe is. Ilyen magyar család pedig egyetlen egy van csupán: Árpád háza.