Mit vétettem én? [antikvár]

Két éve, hogy egy napilap felfedezte az én könyvemet, a "Számüzött Rákóczit". Két éve, hogy néhány névtelen ember, névtelen ujságcikkekben, a Rákóczi-gyalázás tényálladékát mutatta ki könyvemben. Állitásuk bizonyitására idézeteket hoztak, melyeket könyvemből önkényesen, az értelem megcsonkitásával, válogattak ki, saját céljaikra megrostáltak és a hiányzó érveket szövegferditésekkel pótolták. Én magam tiltakoztam mind a vád, mind a megtévesztő bizonyitási mód ellen, de nem állván rendelkezésemre a nagy közönséghez szóló organum, szükkörü tudós folyóiratokba írt két védőiratom kellő visszhang és hatás nélkül hangzott el. Hasonló eredménytelenséggel léptek fel a vádak ellen a magyar történetirás hivatott munkásai, előbb egyenkint, majd imponáló tömegben bocsátván ki szózatukat a művelt magyar olvasóközönséghez.Mindez nem használt. A gyalázás rágalma beette magát a közönség széles rétegeibe és én sulyosan érzem immár két év óta a hazafiatlanságnak, nemzetietlenségnek és a magyar érzelmek megvetésének szörnyű vádjait. A Rákóczi védelmével takarózó hajsza csak pillanatonként szünetel, folyton megujuló erővel terjeszti ráfogásait a tájékozatlan emberek között, akik becsületességükben nem is sejtik, hogy a vádak rendszerré vált silány szócsavarásból, legtöbbnyire pedig vakmerő valótlanságokból táplálkoznak.