A Pesti Vigadó [antikvár]

A Magyar Művészeti Akadémia a pesti Vigadó megnyitásának alkalmából új könyvvel tiszteleg a nagy múltra visszatekintő épület előtt. A 18. század második felében bontották el az akkori Pest határát jelző nagyrondellát, és helyére a pesti publikum régóta áhított városi táncterme épült fel. Talán kevesen tudják, hogy a Vigadó elődje, az Aman, később Pollack nevéhez köthető Redoute már 1833-ben állt. Az 184849-es szabadságharcnak azonban a klasszicista építészet csúcsteljesítménye is áldozatául esett. Feszl Frigyes tervei alapján csak 1865-ben nyithatta meg újra kapuit a szabadságharc forradalmi szellemében fogant romantikus építészet egyetlen alkotása". 1867-ben a Vigadóban tartották Ferenc József koronázási bankettjét, majd itt született meg Pest, Buda és Óbuda egyesítésével Budapest. A kiegyezést követően az épület haszonbérletbe került és a bálokon túl számos, a legkülönbözőbb és legkivételesebb programoknak adott otthont. Mint a főváros sokáig egyetlen reprezentatív hangversenyterme, a Vigadó számos külföldi művészt is vonzott. Olyan zeneszerzők léptek fel a színpadán, mint például Liszt Ferenc, Richard Wagner, Hans von Bülow, Alfred Jaëll, Camille Saint-Saëns, Léo Delibes, Joseph Joachim, Johannes Brahms. A képző- és iparművészeti csodák, Than Mór vagy Lotz Károly falfestményei, Alexy Károly szobrai, a keleti hatású motívumok és díszítések ma is elkápráztatják a belépőket. A képeket lapozgatván bebarangolhatjuk az egész épületet. Regényes története azonban újabb fordulatotvett: a második világháborúban súlyosan megsérült. Átépítéséhez a hatvanas években kezdtek neki, de csak a nyolcvanas évektől vált az ország egyik meghatározó zenei, kortárs képző- és iparművészeti színhelyévé. A Nemzeti Szalon épületének lebontása után a kortárs művészeknek új kiállítóhelyre volt szükségük, ezt a szerepet töltötte be a Vigadó Galéria. A régi pompáját csak nyomokban őrző Vigadó 2004-ben zárt be. Az újra eredeti szépségében tündöklő épület 2014-től ad otthont a színvonalas kulturális eseményeknek. Azérdekfeszítő művelődéstörténeti, ismeretterjesztő olvasmányban a több mint száznyolcvan éves épület történetét Holló Szilvia Andrea nem csupán helytörténész szemmel és időrendben próbálja tárgyalni, hiszen pezsgő zenei, irodalmi és képzőművészeti élet jellemezte akorabeli Vigadó mindennapjait. Röviden bemutatja ezek szereplőit, a külcsínt és belbecset, az elsőrangú bálok és művészi koncertek során pedig megismerhetjük a sokarcú Vigadót, melynek falain belül jeles zenészekkel, zeneszerzőkkel, képző- és iparművészekkel találkozhatott a19. és 20. századi pesti közönség. A harmadikévezred Vigadójában ismét régi fényében tündököl a főlépcsőház, az előcsarnok, a kamaraterem, a Duna-part eme ékköve új előadó- és kiállítóteremmel, valamint tetőterasszal gazdagodott. 2014-es, március 14-i megnyitója után ismét középpontba kerül a kultúra. A Magyar Művészeti Akadémia a Pesti Vigadó megnyitásának alkalmából új könyvvel tisztelgett a nagy múltra visszatekintő épület előtt. (Holló Szilvia Andrea: A Pesti Vigadó Tündérpalota a Duna partján.) Most megjelent a szép kivitelű könyv angol, valamint német nyelvű kiadása is.